Az autizmus egy genetikai hátterű pervazív zavar; mely az érzékelésben, szocializációban és a viselkedésben észlelhető különbségekben jelentkezik. Az autizmussal élő emberek esetében jelentkező sztereotip vagy bizarr viselkedések, a perceptuális alapú gondolkodás és a társadalmi elszigetelődés jelenségei, azok, amik miatt gyakran védett környezetre és segítségre van szükségük. A viselkedés zavar megítélésének kérdése rendkívül aktuális.

A kifinomult mérési, kutatási eljárások a szakmai eredmények fejlődésével mind inkább látszik, hogy nem egy elszigetelt, kis csoportot érint az autizmus.  A növekvő statisztikai adatok jól mutatják, hogy sokkal inkább egy a többségi társadalomra hatással levő valódi problémakört jelent. Az autizmussal élők állapota rendkívül sokrétű.

A spektrum egyik végén a napi szintű ellátásra szoruló, gyakran nem beszélő 'kenneri', a másikon pedig a jól funkcionáló – a társadalomba bizonyos szintig beilleszkedni képes – ’aspergeri’ autizmussal élők találhatók.

Hazánkban a hivatalos felmérések szerint kb. 25 000 regisztrált, becslések szerint azonban megközelítőleg 100 000 autizmussal élő ember él. Ezt a 0,6–0.8% -os előfordulási gyakoriság tekintetében lehet feltételezni.

Ez egy nagy társadalmi csoport, melynek joga és igénye van a teljes életre. Amelynek túl a fiziológiai igényeken biztosításán az önmegvalósítás és az önállóság felé való törekvés is része. Tehát értékteremtő munkára és szabadidős tevékenységekre is szükségük van. Hazánkban az autizmus specifikus ellátó szervezetek biztosítanak a sérült emberek számára védett környezetet, fejlesztési és foglalkoztatási lehetőségeket.

Magyarországon a normalizációs folyamatok gyerekcipőben járnak; azonban vannak olyan projektek, melyek alkalmasak lehetnek az autizmussal élők elfogadtatására.